Mesterségek Ünnepe

"Négy varázslatos nap a Budai Várban – kavargó forgatag, a népművészet kitűnő mesterei, színpadi programok, népi játékok, gasztronómiai csábítások. Ez csak egy szelete mindannak, amelyet évről évre augusztus 20-a körül kínál a Népművészeti Egyesületek Szövetsége szervezésében az év várva várt nyári családi fesztiválja, a Mesterségek Ünnepe..."

Ezen szavakkal üdvözli a látogatókat a Mesterségek Ünnepe portálja. Nagy örömömre szolgált, hogy idén már második alkalommal, bár ezúttal nem fellépőként, hanem látogatóként eljöhettem és egy napot Budapesten töltöttem.

Aki ismer, tudja, hogy nagy rajongója vagyok a magyar népművészetnek. Ide s tova 10 éve néptáncolok, életem szerves részévé vált a népi kultúra, és igenis sértésnek veszem, amikor valaki azt mondja hogy ez nem más mint "hujuju és kettőt jobbra kettőt balra". Szerencsére sokan nem így gondolják, ezért is van létjogosultsága, és évről évre növekvő népszerűsége a Mesterségek Ünnepének. Élvezem, hogy olyan emberek vesznek körül, akiknek ugyanaz érték, mint nekem, és örömmel látom, hogy nagyon-nagyon sokan vannak. Egészen meglepett azonban amit a Palota színpadon láttam. Külföldi Magyar Fiatalok Találkozója címen olyan együttesek mutatkozhattak be a várban, akik bár nem itt élnek, mégis ápolják a magyar kultúrát. A műsor során argentin és Uruguay-i magyar néptáncegyüttesek is felléptek. Egészen lenyűgöző volt számomra, hogy arrafelé is így ropják a mezőségit, ilyen igényes viseletben, még ha saját zenekarral nem is rendelkeztek. Furcsa utána velük szembejönni, és hallani ahogy egymással spanyol nyelven beszélgetnek.

Nagy örömömre egy különleges baráttal is találkozhattam, aki kicsit körbevezetett, így nem csak a rendezvényt, hanem a várat is megcsodálhattam. Ezúton is nagyon köszönöm, élmény volt. Nem is én lennék, ha nem fényképezőgéppel a nyakamban töltöttem volna ezt a napot, így szerencsére mindent megmutathatok nektek.

Keserédes forgatós

Karácsony volt, gyönyörű, fehér karácsony. Odakint, a szürke ég alatt csendben ült a kristályos hó a fenyők árnyékában. Néma volt az erdő.

A kis házból vidám zeneszó szűrődött ki, táncosok mulatsága volt bent. A vidáman lobogó tűz félhomályba vonta a szobát. A hegedű húrjain villámgyorsan, kecsesen táncolt a vonó, hangjait csengő ének kísérte. Minden tökéletes volt. Zsúfoltan voltak, mégis alig lehetett morgást hallani. Vidáman daloltak, beszélgettek a jól összeszokott párok. A fal mellett szinte üres a széksor, egy lány ül csak ott. Hátát a támlának veti és keserédes pillantásával kíséri a táncosokat. Boldog, mert velük lehet meghitt a hangulat, népzene tölti be a szobát és olyan szépen táncolnak. Szomorú, mert ő is táncolna, de nem kérte fel senki. Egyedül ül. pedig ez a kedvenc tánca. Sóhajt egy nagyot és megpróbálja elhessegetni a negatív gondolatokat. Ekkor ül le mellé egy másik lány. Csak most érkezett, de máris vidám csevegésbe kezdenek, megvitatják a párokat, a  lányok ruháját. Ha egy ismerős dallam szólal meg énekelnek, közben a másikra mosolyognak erőt adva egymásnak vagy a párokat nézik. Mindketten közéjük vágynak, mégse mondják. Ekkor belép egy fiú. Nem a legjobb táncos, de legalább itt van. A lányok mindketten reménykedve pillantanak fel, megigazítják a hajukat, szépen mosolyognak, szemezni próbálnak vele. A fiú eleinte csak lődörög, de végre észreveszi a lányokat és feléjük indul. Mindkettő szíve hevesen ver, mégse ellenségeskednek, hanem mindketten a legjobbakat remélik. Nem vetnek be gonosz trükköket a másik ellen. A fiú odaérve felkéri a már régebb óta ülő lányt. Ő csak úgy ragyog és mosolyogva engedi, hogy felsegítse, kezét nyújtja és táncolni kezdenek. Miközben boldog, hogy táncolhat, szomorkodik is egy picit a másikért, hiszen ő is megérdemelne egy párt. Néha néha odapillant, majd mosolyogva nyugtázza, hogy már őt is felkérték. Most már teljes a boldogsága. Hát ilyenek a táncosok, egy közösség, egy lélek. Csak akkor boldogok, ha a másik is velük együtt élvezi, amit csinál,  ha mindenki vidáman énekel és utána megbeszélhetik mennyire jó volt ez és ez. Már percek óta táncolnak, amikor felgyorsul a zene, a forgatós következik. Oda kell figyelnie, hogy ne veszítse el az egyensúlyát, de boldog. A legszélesebb mosoly húzódik az arcán, mert örömből csinálja, még ha el is rontja a figurát. Ez nem fellépés, ez a tánc most az  örömé teljes egészében. Egyre gyorsul a tempó, már alig lehet követni, ez már csak a legjobbaknak meg. Sokszor megbotlik a lány, azt se tudja néha mit csinál, csak vakon követi a fiút. Szinte vibrál a levegő a virtuóz mozdulatoktól, a hangulat a tetőfokra hág, már szinte a levegőben érezni mindazt, ami a táncosok szívében motoszkál. Hangosan, egyre hangosabban szól az ének, a hegedű nem pihen, egyre gyorsulva táncol a vonó is a húrokon, félő, hogy egy pillanatban minden elszakad, összedől és mindennek vége. A határig feszítik erejüket, tudásukat. Már csak néhány pár bírja, de ők kitartanak. Már semmit sem láthatnak a világból. körülöleli őket a szeretet és minden, amiért élnek, számukra alighanem tökéletes a pillanat. A lány is táncol még, bár sokszor megbotlik, de a párja nem hagyja elesni. Bőszen csapásol, minden erejét beveti, de a tánc a végére ér. Szédelegve rogynak le a székekre, de a szívük még dalol, táncol és repked örömében. Ezért élnek és ez köti össze őket. A halálig kitart velük, a dallam, a népzene, a lépések, mind a szívük mélyén ott lesznek, örökre.