2015. február 28., szombat

A február margójára

Megváltoztak az estéim. Míg az elmúlt hetekben végtelen sorozatnézések, olvasások töltötték be a hajnalba nyúló éjszakáimat, most könyvek, jegyzetek, számológép, dolgozatok, prezentációk és esszé beadandók váltották fel őket. Sok tea, Neo Citran, szétszórt papírok, Spotify és 8tracks lejátszási listák. Még szerencse, hogy az egyetemi félévek csak alig több, mint három hónaposak, és máris a vizsgaidőszak kopogtat az ajtón.
Míg eddig volt időm a Twin Peaks epizódokba ölni az estéimet, és Cooper és a kisváros furcsaságain töprengenem, vagy azon, hogy ki is ölte meg valójában Laura Palmert, most a Statiszika I., Makroökonómia és a Marketing alapismeretek könyvek oldalain keresem a válaszokat egészen más kérdésekre. De panaszkodni nincs okom, hiszen érdekes ez az egyetem, olvashattam és dolgozhattam a Z generáció fogyasztói szokásairól, a szerda estéimen a szociálpszichológia világában kalandozok, kedd estéimet a fülledt táncteremben töltöm és a csütörtök reggeleimet röplabdával. Eddie Redmayne Oscart nyert, ami fantasztikus, és ahogy elment átvenni a díját, hát az valami fantasztikusan bájos volt. A Kódjátszma sem maradt díj nélkül, és sikerült megnéznem feliratosan. Éljen Benedict akcentusa!
Holnaptól tavasz van, vagy legalábbis valami olyasmi, még ha meteorológiailag nem is. Madárcsicsergés, tovább tart a világos napszak, virágok, kabátok vékonyodása, lekerülése. Minden évben már alig várom. Nehezen viselem a sötétben kelést, a sötétben való haza járást az iskolából. Dühöngve tépném szét a kötött pulóvereimet és kardigánjaimat, mert már hónapok óta csak ugyanazokat hordom. Kiülnék a kertbe otthon, sétálnék este a Duna parton, kimennék a Margit-szigetre, kiülnék a napos, pécsi, Széchenyi térre kávéval és jó barátokkal. De mindez már nincs messze, mert holnaptól tavasz van.
Holnaptól tavasz van, és rengeteg zéhát, így, így zárthelyi dolgozatot, esszé beadandót és prezentációt jelent. Hosszú tanulós órákat, dühtől sós könnyeket, újra és újra átfirkált megoldóképleteket, százszor átlapozott könyveket, újraolvasott tankönyvi fejezeteket. Hétvégi táncpróbákat és hétköznapiakat. A jubileumi műsor közeledtét, a szabadság közeledtét, a születésnapom lassú, csendes osonását. A gyöngyvirág virágzását.
Holnaptól tavasz van, és talán minden más lesz. Több vidámság, több napsütés, több inspiráció és minőségibb bejegyzés.

2015. február 6., péntek

Muti mit olvasol?

A vizsgaidőszak végeztével szórakoztató irodalomra cseréltem a szigorú tankönyveket és szakmai bibliákat és hirtelenjében sokkal több kedvem lett olvasni. A Goodreads-en is beállítottam magamnak egy kihívást még januárban, egyelőre még csak bátortalanul: 20 könyvet 2015-re, ami a mostani léptékekkel talán alulbecsült, de van egy érzésem, hogy nem sokáig élvezhetem a gondtalanságot, hiszen ezen a héten nekem is elkezdődött az iskola.
Rainbow Rowell Fangirl-jével már végeztem, és George R.R. Martin A hét királyság lovagja című kitérőjéből se tart sokáig elérni az utolsó oldalakat. James Dashner Útvesztője egyelőre várólistás, a filmet már láttam, a másodikként említett könyv befejezése után biztosan őt veszem a kezembe. Ken Follett A katedrálisa is várólistás, a tévé sorozatot igen érdekesnek találtam annak idején. Az Örökség trilógia (Eragon és társai) szintén befejezésre várnak, csak be kell szereznem az utolsó két könyvet.  Úgy érzem újra tele vagyok életenergiával.
És Te, mit olvasol mostanában?