Ha valaha arra kerülne sor, hogy egyetlen szóval kellene leírnom Bécset, már nem lennék bajban: MŰVÉSZET. (Ha már itt tartunk, kedvenc európai fővárosomra, Prágára a szépség, New Yorkra pedig a lendület illene.) Ez a város különleges és elbűvölő, ellentétek érdekes összeolvadása. Egyszerre keleti és nyugati, uradalmi és polgári, szép és rút, osztrák és európai. A híres kávéházi kultúra részeseiként öltönyben mutatkozó urak, kisestélyiben vonuló, körömcipős hölgyek az operában. Valódi bőr táskájuk enyhén fúródik bordáid közé, ahogy sietve kerülgetik a belvárost látszólag uralmuk alá vevő szandálos, hátizsákos turistákat. Persze igyekeznek az udvariasságra, de isten ments, hogy az utcai ivókutakból műanyag palackjaikat töltögető külföldiekkel a kényszerűnél többet foglalkozzanak. S igen, az is Bécs, ahol francia, török és magyar szó keveredik (a teljesség igénye nélkül) a külvárosban, ahol ott vannak az óriási téglára emlékeztető szürke betontömbök - panelházak. Erkélyeik kisebb fajta dzsungellé alakulva, a változatos szobanövények által. Bécsé a félbe szakított, sivár építkezési területek tátongó gödrei, rozsdás drótkerítéssel körülvéve, de nem eléggé elrejtve az óvatlan tekintetektől. Ugyanebben a városban pihennek élénkzöld, árnyas "gartenekben" a járókelők, rózsakertek illatával övezve, csobogó szökőkutak lábánál. Itt magasodnak a neobarokk, a neoreneszánsz és historizmus palotái a Ringstrasse 5,3 kilométernyi hosszán, régi szalonokkal, aranykeretes festményekkel, Klimt és Kokoschka alkotásaival. Csak itt lehet, hogy a Hamburger-Kebab-Pizza szentháromsága mellett a Wiener schnitzel is kiegészíti az utcai gyorsétkezést.
 |
| Bécs látképe a Gloriette-ből, előtérben a schönbrunni palotával |
 |
| Pálmaház |
 |
| Schloss Schönbrunn |
 |
| Kilátás a Stephansdom tornyából |
 |
| Volksgarten, az egyik kedvenc parkom |
 |
| Hofburg naplemente idején |
 |
| Hofburg bejárata |
A címben szereplő "most vagy soha" a bécsi turisztikai iroda, a WienTourismus idei kampánya, bár talán nem éppen a legtalálóbb. Az én válaszom: Most! és mindig. Jövőre, és azután is. Bécs lendületes és kortárs. A most-ban élő. Fantasztikus koncerteknek, lenyűgöző művészeti kiállításoknak ad otthont, akár az
Operáról vagy az
Albertináról, vagy a
Duna-szigetről és a
Mumokról (Modern művészetek múzeuma) beszélünk. A klasszikus és a modern találkozása. Vásárolhatunk a
Mariahilfestrassén, felülünk az óriáskerékre a
Praterben és elnézzünk a város tornyainak sziluettjét, a
Stephansdom gótikus tornyának és az
UNO City (az ENSZ bécsi központja) felhőkarcolóinak kontrasztját. Mindennek megvan a maga helye, és különbözőségük ellenére egésszé olvadnak, hiszen Bécs maga a művészet, a legszebbek ízléses keveredése. Semmi sem túl harsány, minden egyensúlyban van.
 |
| Osztrák Nemzeti Könyvtár |
 |
| Az Albertina lépcsői |
 |
| Edgar Degas: Két táncos, Albertina |
 |
| Lakosztályok, Albertina múzeum |
 |
| UNO City |
Bécs most, mert már alig vártam, hogy eljussak ebbe a fantasztikus városba, sétálhassak a schönbrunni kastély termein, audioguide-ot a fülemhez szorítva, apró tánclépésekkel átsuhanva a báltermen a klasszikus zenére. Vásárolni akartam a Mariahilferstrassén a kedvenc Forever 21-omban, mint egy divatkedvelő fiatal (és mellesleg még nem 21 éves). Turista szerettem volna lenni, mert csak a turista sétál ámulattal a pompás paloták között meghúzódó, keskeny utcákon, csak ő csodálkozik rá a város látképére a naplementében, a Prater óriáskerekéknek tetejéről (na jó,ebben nem vagyok olyan biztos). Érzed már a hangulatot?
 |
| Prater |
 |
| Körhinta, Prater |
 |
| Játékok széles választéka |
 |
| Naplemente az óriáskerékról |
 |
| Prater hangulat |
Bécs mindig, jövőre, és utána is, mert ez a 4 nap nem volt elég. A Dunára csak távoli pillantásokat vetettem, nem kóstoltam meg a
Sacher tortát, nem néztem meg a
Természettudományi Múzeumot sem a
Belvedere Klimt kiállítását. Nem ittam puncsot a karácsonyi vásáron horribilis összegért, de még csak jegeskávéra se jutott idő.
Ha már egyszer Bécs, akkor a környéken is érdemes körülnézni. Eisenstadt (avagy Kismarton), ahol két éve csak kívülről volt szerencsénk megnézni az Eszterházy kastélyt most tárt karokkal várt. Meglátogattunk Wiener Neustadt (Bécsújhely) bájos belvárosát is, a hosszú autózás utáni lábnyújtóztatásra, néhány óra erejéig.
 |
| A mediterrán Bécsújhely |
 |
| Schloss Esterházy, Kismarton |
Ha még több fotóra vagytok kíváncsiak, akkor a
flickr oldalamon megleshetitek.
