Felelősség.
Hogy miért ezek a szavak, ezek a rémületkeltő szavak visszhangzanak a fejemben, amikor arra gondolok, hogy betöltöttem a 18-at, nem tudom. Örülnöm kéne, gondolom. De ehelyett mit teszek, a hálátlan? Csak arra tudok gondolni, ahogy Pán Péter Wendy-je azt mondja: "De anya, én nem akarok felnőni!" Ha megkérdeznéd, és persze, hogy ezek után megkérdezed, tudd meg, hogy én is így gondolom.
Azt veszem észre, hogy egyre többet bolondozok. Grimaszolok a tükörnek és jót nevetek a torzképen. Hülyeségeket mondok (és milyen sekélyes is vagyok, hogy ezt az igénytelen szót használom) és addig nevetek, amíg ki nem csordul a könnyem és a hasam görcsbe rándul a sok nevetéstől. Kimondom őket - pedig, kivételesen átgondolom - szándékosan! Tudnom KELL, tudni akarom, hogy még lehetek gyerek. Hogy ez a szám nem jelent semmit, csak az állam számára, akinek innentől fogva papíron egy csomó mindent jelentek, amit nem foghatok fel. Én mindig ugyanaz az éretlen lány vagyok, ugyanaz a lustaság, aki mindent az ágyából csinálna, ha lehetne. Nem fognak elzavarni a gyerekruha osztályról, és olvashatok gyerek meséket. Bár több, mint valószínű, hogy azt fogják megkérdőjelezni, ha valami felnőtteset akarok csinálni. A tükörképem és a tapasztalataim is ezt suttogják, karöltve. Kicsit olyan keserű érzés, de mégis vidám, mert születésnapom van. Vagyis volt. Szerdán.
Valahogy már másodszorra ugyanaz jut eszembe. Szabó Magda Születésnap című könyve. Illés Bori azt hiszi, attól, hogy eléri az áhított kort, lesz magassarkúja és nylon ruhája felnőtt lesz. Nagyon igaz történet, ahogy szépen lassan rájön, mindez csak "kelléke" a felnőtt-létnek. Hogy valójában mennyire mást is jelent felnőttnek lenni, azt csak magas áron tanulja meg. De komolyan! Olvassátok el! Üzenem Borinak, hogy nekem van magassarkúm, és mégsem érzem magam felnőttnek.
A fun.-tól a Carry On szól a fülemben. Kétszer is megvan a lejátszási listámon. Egy akusztikus és egy stúdiófelvétel. Nagyon szeretem. Pedig még csak nem is ez az a szám, ami a legtöbbször megvan. Van, amiből van legalább 4. A fent említett kettő típus, és még két különböző koncertfelvétel. A fun. kivételesen ugyanis élőben is nagyon jó.
Felnőtt?
Nem igazán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése