Havas Jon viszonya Loreen-nal és a magyar modernség íróival

Az írás mindig is a véremben volt. Kivéve, hogy nem büszkélkedhetek írókkal egyik ágon se (legalábbis legjobb tudomásom szerint, bár a dédapám írt jogi könyveket) és mindkét szülőm a természettudományoknak szentelte a tanulmányait. Én viszont két exponenciális egyenlet között írok pár sort. Csak így, egyszerűen. Valójában koordinátageometriát tanulok, csak azt sokkal kevésbé szeretem. Egy paradoxon vagyok.

Bal kezemben toll és füzet, jobbomon Mikszáth életrajza. Gyönyörűen süt a nap, csak a szél fúj. Annyi mindent lehetne csinálni, én meg itt ülök és tanulást imitálok tanulok, hozzá az eurovíziós dalválogatásomat hallgatom. Már harmadik éve követem a műsort. Jobbnak nevezhető a nevesebbnél nevesebb tehetségkutatóknál, amikkel a kereskedelmi csatornák árasztanak el minket töménytelen mennyiségben. Mindig van egy-két jó dal, persze egy-két borzasztó is (gondoljunk csak az idei dubstepes operaház fantomjára a románok jóvoltából), de ez se baj, legalább ad némi beszélgetési témát, bár nem talál nagy közönségre a műsor, viszont annál inkább keményebb és elhivatottabb a kis rajongói mag.
A Jó palócok 1882-ben jelent meg és 15 rövid történetet tartalmaz. Mikszáth sokkal jobban tetszik, mint Móricz. Hogy gyengeségre utal-e, hogy igénylem a romantika fátylát, meg nem mondhatom. Móricz viszont provokál. Megbotránkoztat, felháborít, ráborítanám az asztalt. Ennek ellenére valószínű, hogy mindent, amit most tudok róluk rövidesen elfelejtem, Szerdáig elraktározza az agyam, utána pedig az érettségi előtt veszi újra elő, vagy inkább tanulja újra meg. Bár az írókat sokkal jobban szeretem, mint a költőket. Tudva, hogy Ady a következő anyag egyre kevesebb a lelki erőm a szerdai dupla irodalmakra.
Karnyújtásnyira tőlem vaskos könyvek hívogatnak. Victor Hugo: Nyomorultak I. - írja az aranybetű a gerincen, és George R. R. Martin: Sárkányok tánca - olvasom a sokat forgatott darabon. A tetejükön szinte nevetségesen fest a mindössze 200 oldalas könyv amit angolra kell olvasni. Mark Haddontól The curious incident of the dog in the night-time címet viseli. A fejezetek prímszámokkal vannak számozva és egy autista kisfiúról szól, aki különösen ért a matematikához. Pillanatnyilag a Sárkányok tánca van a kezemben, már csak 100 oldal van vissza.
Furulya szóló szólal meg a fülemben, az ismerős dallam. Only teardrops. A dán lány, aki idén megnyerte az Eurovíziót mindig mezítláb lép fel. Kelta dallamok is megszólalnak a számában. Szimpatikus és még csak 20 éves. A tavalyi győztes, Loreen dalára vált a lejátszó. Euphoria. Hideg fut végig a falnak vetett hátamon. Érzékeim eltompulnak és olvasok tovább, ahogy a könyv beszippant. A dalnak nincs sok köze a jelenethez, mégis elrepít Westeros világába. Ne olvass tovább, ha nem olvastad még el az ötödik kötetet! Kicsit olyan, mintha nem itt, az ágyamon ülnék, hanem Havas Jonnal és Óriásvész Tormunddal állnék a Fal tövében végignézve a vadak árján, ahogy áthaladnak "délre". Szinte érzem, ahogy a jéghideg szél a csontjaimig hatol és látom magam mellett Kit Haringtont, akit Jonnal azonosítok. A fejezet végén az órára sandítok és becsukom a könyvet legyűrve a kíváncsiságomat Cersei sorsa felől. Spoiler vége!
Nagy sóhajjal felállok és az asztalomhoz sétálok ahol a nyitott irodalomfüzet vár rám. Igen, szinte fel se tűnt, hogy áttelepedtem az ágyamra. Az anekdota jelenléte Mikszáthnál...kezdeném, de a zenelejátszó a máltai versenyző dalára vált, és kimegyek az erkélyre, hogy a napfürdőt élvezve beleéljem magam a mosolydalba, hogy utána neki álljak a tanulásnak.
Irónikus, pont egy hete írtam. Ma nem sütött a nap, és a Nyomorultak 25. évfordulós musical dalait hallgattam. Móriczból írtam, pedig választhattam, mégsem Mikszáth lett. A könyvet azóta befejeztem, és nagyon felbosszantottam magam. Ezen a hétvégén az olasz és német egység szegődött társamnak.