Képeslapok a nagyvilágból: Dubrovnik

„Szeretnék fellógatni a házamban egy térképet a világról, és mindenhova rajzszögeket tenni, ahova elutaztam. De először el kell utaznom a térkép két felső sarkába, hogy ne essen le.”

Amikor elkezdtem írni ezt a cikket, rögtön ez az idézet fogott meg. Egyrészt mert szokásommá vált idézetekkel indítani, ha nem is mindig sajátokkal, másrészt, mert annyira megtaláltam benne magamat. A világtérképemen – amit még én se vettem meg – ezen a nyáron egy újabb rajzszög kap helyet. Dubrovnik az Adria gyöngyeként is emlegetett város, a legdélebbi turistaközpont a horvát riviérán. Több millió látogatót vonz évente, ami az elmúlt években 20-30 %-kal megnövekedett az HBO sikersorozatának, a Trónok harcának köszönhetően. A magyar ember mégis elgondolkodik: vajon érdemes olyan messze elutazni még egy tengerparti horvát városért? Sokan ugyanis úgy tartják, hogy ha láttál egyet ezek közül, akkor láttad az összest.  Számomra mégis különleges, és valódi ékszerdoboznak bizonyult.

Dubrovnik a tenger felől

Bár a délszláv háború erősen megviselte – állítólag még néhány műemléket is lukasra lőttek – ma már nyomait se látni a pusztításnak. Nagy szociális érzékenységről tett tanúságot a városvezetés, hiszen szinte azonnal nekiláttak a munkálatoknak. Ma, kb. 10 év elteltével már meg se mondanánk, hogy valaha bomba landolt a  nyüzsgő Stradun-on, a fallal körülvett óváros főutcáján.

 A különbség már az első pillantáskor szembetűnő. A város falai, számtalan másik várossal ellentétben, remek állapotban vannak a felújításnak köszönhetően. Ezért hasonlítanám - latin nevén - Ragusát egy valódi ékszerdobozhoz. Egyetlen hibája azonban mégis van az ékszerdoboznak. Túlságosan tökéletes, így inkább álomszerű hatást kelt, mintsem valódit. Hiányoltam koszos kis sikátorokat, amik eltűnését az újjáépítésnek köszönhetjük. Ez azonban ne tántorítson el senkit, hiszen lenyűgöző, még ha annyira nem is eredeti, mint lehetne.

 Ha csak egyetlen napot is töltünk a városban mindenképpen érdemes végigsétálni a várfalon, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a városra és a tengerre is. Amit viszont sokan nem tudnak, hogy a fal belépőjegye érvényes a kicsit kijjebb eső Szent Lőrinc erődbe is, amit a Trónok harca rajongók már jól ismerhetnek Vörös Torony néven. Megemlíteném a piszkos anyagiakat is, hiánypótló céllal, hiszen a 90 kuna igazán nem sok, tekintve hogy falon tett utunk során elhaladunk a Minceta-torony előtt is, ami a legmagasabb pontja, és szintén csodás kilátást biztosít az alattunk elterülő óvárosra.

Amint besétálunk a városba a Pile-kapun keresztül, szembe találjuk magunkat az Onofrio-kúttal, ami a turisták kedvelt célpontja, hiszen hideg ivóvízéből fel lehet frissíteni magunkat a mediterrán forróságban. A kút a főutca, a Stradun elején van, ahol butikok, szuvenír shopok, éttermek és fagyizók széles választéka csábítja a járókelőket. 

Az éttermek széles skálája, a Stradun

Szemben a Sponza palota, balra a Szent Balázs tempom, jobbra a Rektori palotával

Háttérben Dubrovnik híres katedrálisa

A város képének szerves részét képezi számos temploma és kolostora, valamint a Rektori és a Sponza palota az Óratoronnyal. Ezeket a Stradun másik végén találjuk, ahol egy kapun áthaladva a városi kikötőbe érkezünk. Nagyon hangulatos, bár manapság már csak a turistákat szállító „látványhajózást” kínáló cégek járművei parkolnak itt.

Séta a Városfalon

Kilátás a falról, balra Szent Lőric erőddel

Dubrovnik látképe a Minceta toronyból

Ha Dubrovnikba látogatunk mindenképpen érdemes eltölteni egy napot a parttól fél kilométerre fekvő Lokrum szigeten. Ne tévesszen meg a zord külseje, valójában csodálatos helyszíneket rejt, kezdve mindjárt a kikötőtől nem messze levő bencés kolostorral, aminek kerengője egészen varázslatos. Minden bizonnyal a Trónok harca rendezői is így gondolták, hiszen a Quarth-i jelenetek közül többet is itt forgattak. Másik jellegzetessége, hogy a látogatók között szabadon sétálnak a pávák. Ha szerencsénk van még egy-két elhullajtott tollat is haza vihetünk. Remek kilátás nyílik a szárazföldre a sziget legmagasabb pontját elhelyezkedő erődből, és fürdőzhetünk a „Holt-tenger” nevet viselő lagúnában, vagy a sziget partjainál.

A "quarth-i" kolostor kerengője

A pávák a látogatók között járkálnak

A távolban Dubrovnik városa

Dubrovnik minden napszakban csodálatos. Reggel a piactéren árusok tömegei pakolják ki portékájukat és csábítják a vevőket. Rengeteg a levendula- és ékszerárus, valamint a mindenféle kézműves termékeket értékesítők is szép számban képviseltetik magukat. Jellegzetes a helyi népi kultúrára a gömb alakú nyaklánc, fülbevaló, amit szinte bárhol megvásárolhatunk. Délután felpezsdül az élet és az utcák megtelnek a helyiekből és turistákból álló vidám kavalkáddal. Az éttermek és kávézók kirakják a napernyőkkel védett asztalaikat az utcára, ahol elfogyaszthatunk egyet a jellegzetes halételekből, vagy éppen a népszerű kis kolbászkából, aćevapčići-ből. Estére elül a forróság és még többen merészkednek ki az utcákra. Rengeteg utcazenésszel találkozhatunk, főleg a Libertas, a dubrovniki nyári fesztivál idején, illetve akadnak mutatványosok is.

Dubrovnik a macskák városa, rengeteg cicával találkozhatunk az utcákon

Utcazenészek. Minden évben július 10-én kezdődik a Libertas

Gyönyörű nyakláncok a piacon

Rengeteg az ehhez hasonló üvegműves termék

Estefelé élénkül csak igazán fel a város

A dubrovniki éjszaka

Ha már a tengerpartra látogatunk, ne hagyjuk ki a fürdőzést se.  Dubrovnik környékén meleg a tenger vize, és kedvünkre válogathatunk a sziklás és homokos strandok között.

Ragusában mindenki megtalálja a kedvére való elfoglaltságot, és még ha nem is ér fel egy óriási kulturális élményt nyújtó, bejárhatatlan Párizzsal, mindenképpen érdemes meglátogatni és eltölteni pár napot, Trónok harca rajongóknak pedig kifejezetten kötelező. Akik nem szeretnek egy helyben maradni, azoknak remek kirándulási lehetőség nyílik a közeli Cavtat városába, Korcula szigetére, illetve nem esik messze a boszniai Mostar városa sem.
Dubrovnik a maga módján mesébe illő mediterrán város, ahol az aktív szabadidő és a történelem kedvelői is egyaránt jól érezhetik magukat, és azt mondhatják a végén: mégis megérte eljönni!

Allons-y!

Szokatlan volt. A mólón ülve a lábát a vízbe lógatta. A hullámok lustán körülölelték csontos bokáját, de nem fodrozódtak fehéren, hanem piszkos zöldek voltak, akár a víz, és a lábát csiklandozták.

- Nem félsz? - huppant le mellé egy fiú.

- Ugyan mitől? - kérdezte a lány. Fel sem emelte a tekintetét. Ismerte a hangot, legalábbis úgy rémlett neki. Mégis, szokatlan volt. A tejeskávéra emlékeztette. Volt benne valami markáns határozottság, amit a tej meglágyított. De attól még kávé volt, és nem édes íz.

- Egyedül, ebben a vadonban. Ki tudja mi leselkedik rád! - folytatta a fiú játékos hanghordozással leplezve komolyságát.

- Megmondom mi: egy zajos alak, aki elrontja a csend dallamait! - vágott vissza a lány. Ezúttal felemelte a tekintetét. Egy intelligens barna szempár meredt rá. Jobban mondva kettő, mert az övé is tükröződött a fiú szemében - Most, ha csendben maradsz! - szólította fel - Figyelj csak! Hunyd be a szemed! - és felállt, magával húzva a fiút is. Ott álltak csukott szemmel, és az a félelemmel vegyes izgalom fogta el őket, amit egy látó érez, amikor becsukja a szemét, mintha elvesztené világát. Megszédültek, de nem estek bele a tóba.

 - Hallgasd csak! - duruzsolta a lány - A békák mintha koncertet adnának a nádasban. Valójában csak egymást figyelmeztetik a veszélyre. Hallod, egy kacsa lopakodik feléjük, de ők okosabbak. Nem gondoltad volna, ugye? A fák ágai között szellő jár-kel, és az ujjaival simít végig az ágakon és leveleken. Na és ez a zaj? Egy mókus. Tobozt zörget, magokat keres. Így, máris sokkal jobb! Végre csendben vagy. Most pedig ha nagyon figyelsz meghallhatod a tenger morajlását, ahol a sziklának csapódnak a hullámok! Most már kinyithatod! - fejezte be. Körbenézett, valóban minden úgy, ahogy mondta. Elégedetten mosolygott. Egyre jobban megy neki. Majd amint a fiú is magához tért hirtelen mozdulattal mellkason taszította, így az hangos csobbanással a tóban landolt. Ő pedig nevetve utána ugrott.

- Szép kis trükk, mondhatom. - nevetett vizet köpködve a fiú. A lány lába után nyúlt, hogy megleckéztesse, de ő kicsúszott és két erős tempóval máris méterekkel odébb járt. A fiú elnézte ahogy úszik. Haja hullámozva követte kecses testének mozgását. Elbűvölő látvány volt. Amikor felbukkant már a tó másik oldalán járt. Kifúja a vizet az arcából és kihívó pillantással méregette társát. 

- Most én jövök! - felelte a pillantásra - az én területemre megyünk. Mutatok neked valamit. Lehet, hogy itt legyőztél, de ott nem fogsz.

A parton éppen csak megszárítkoztak és már indultak is a vadonba. A sűrű bozótos tüskés volt, a szúrós aljnövényzet és a hegyes kövek szúrták csupasz lábukat, de a fiú ismerte az utat. Az ösvény keskeny volt, szinte láthatatlan, mégsem tértek le róla. Néha felszállt léptükre egy zajos páva, vagy átszaladt előttük egy mókus, de nyoma sem volt a félelemre való oknak, amit a fiú említett. De hát az igazi vadállatok is éjszaka portyáznak. Csendesen haladtak, a lány nagy izgalommal követte "vezetőjét". Hova vezeti, nem is sejtette, de megkérdezni sem akarta. Csak a buta fruskák csevegnek és kérdeznek folyton, ő pedig nem volt az. Inkább elképzelte, hogy egyszer csak egy medvebarlanghoz érkeznek. Ott szunyókál békésen a bestia, de a léptük zajára felriad. Felbőszülten utánuk veti magát, menekülni kell. Futnak, futnak, a medve a nyomukban, ők pedig sebesültek. A fenyőágak felsértik a bőrüket, meg-megbotlanak, elesnek, de nem állnak meg. Elérik a sziget végét. Előttük a végtelen, sós tenger, mögöttük a medve. Még szerencse, hogy a farkasok, oroszlánok és szarvasok csak a szárazföldön garázdálkodnak - gondolja a lány.

- Itt is vagyunk! - szólal meg a fiú, mielőtt még ki tudta volna találni zseniális menekülő útját a lány. Kicsit meg is lepődik, megbotlik és előrezuhan. A fiú a hirtelen hátára nehezedő súly hatására előrebukik és térdre huppan. 

- Ennyire meglepett a látvány? - kérdezte nevetve a fiú miközben feltápászkodtak és leporolták magukat. Végre a lány is megpillantja úti céljukat. Az épület fenséges látvány a ráboruló fák között. A szűrt fényben egészem túlviláginak tűnik. Egy letűnt civilizáció nyoma, égbetörő oszlopaival, elegáns, mozgalmas faragványaival.

- Ez gyönyörű! - kiáltotta a lány meglepetten. A fiú elégedetten mosolygott. A régi templom valóban lenyűgöző volt. Udvarában botanikus kert egzotikus virágokkal, folyosói hűvösek, menedéket nyújtanak a forró nyári nap elől. Mindent az az ősi lélek járt át, ami miatt megigéz mindenkit az ilyen épület. Nem is meglepő, hiszen egykor Isten házának nevezték ezt a helyet. Hatalmas tölgyfa kapuján már megkoptak a faragványok, de még így is látszottak a túlvilági alakok. A lány végigsimította, ujjait végig futtatta a barázdákon megigézve, majd nekiveselkedett, hogy belökje.

- Így nem léphetsz be! - figyelmeztette a fiú.

- Igaz is, majd' elfelejtettem! - mondta a lány, és levette válláról a hátizsákját. Pántos bőrszandál, szoknya és póló került elő belőle. Ahogy belebújt a még mindig vizes bikinije nyomokat hagyott rajta. A fiú is elővette a ruháját és felhúzta. Így már mindketten illendően, beléptek.

- Bencés kolostor volt, a 12. századból. Ferenc József alakíttatta át 1859-ben, amikor megvette a szigetet.

Az épület belülről még csodásabb volt, mint kívülről. A lányt teljesen elvarázsolta, a régi kövek szép megmunkálása, a templom időt állása. Miután bebarangolták az épületet a fiú így szólt:

- Indulnunk kell, a  csapat többi tagja már biztos a kompnál várakozik.

- Minden turistát így szórakoztatsz? - élcelődött a lány.

- Nem, csak azokat akik érdemesek rá. De jó kaland volt, nem? Én élveztem. - mosolyodott el.

- De, azt hiszem. - felelte ábrándozva a lány, visszagondolva a nap élményeire.

- Ha visszaérünk a városba lejár a munkaidőm. Már nem leszek a csoport idegenvezetője. Akkor megihatnánk valamit.

- Talán. -felelte a lány huncut mosollyal, és előreszaladt. Pedig már nem volt kislány,a  21-et is betöltötte. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fiú se volt annyira fiú, inkább férfi. Úgy 25 éves lehetett.

A haza út kész szenvedés volt a fiúnak. A lány bolond játékot játszott vele. Bárhányszor hitte azt, hogy végre elérte, beszélhet hozzá, eltűnt. Fel-felvillant a turisták között, rámosolygott a fiúra, aztán el is tűnt. Az idegenvezető egészen kifáradt mire hazaértek. Csalódott volt. Megvárta míg mindenki leszáll, de nem pillantotta meg a lányt. Elköszönt a hajós kapitánytól, és lehajtott fejjel lesétált a partra.

- Nos, mi is lesz azzal az itallal? - csendült fel egy ismerős hang. A lány ott állt a móló végében. A fiú arca felragyogott.

- Mire vársz még? - kérdezte a lánytól - Allons-y! Az űrhajómat otthon hagytam ugyan, de megtudom mutatni hogy végezték ki Robert fattyait!

A lány értetlenül nézett a fiúra, majd hirtelen a pólójára pillantott. Igen, az "Allons-y!-s Doctor Who-s póló". Elvigyorodott, majd belekarolt a fiúba és elindultak a város felé.

* Megjegyzés: Allons-y! - francia kifejezés, azt jelenti "Indulás!"