Allons-y!

Szokatlan volt. A mólón ülve a lábát a vízbe lógatta. A hullámok lustán körülölelték csontos bokáját, de nem fodrozódtak fehéren, hanem piszkos zöldek voltak, akár a víz, és a lábát csiklandozták.

- Nem félsz? - huppant le mellé egy fiú.

- Ugyan mitől? - kérdezte a lány. Fel sem emelte a tekintetét. Ismerte a hangot, legalábbis úgy rémlett neki. Mégis, szokatlan volt. A tejeskávéra emlékeztette. Volt benne valami markáns határozottság, amit a tej meglágyított. De attól még kávé volt, és nem édes íz.

- Egyedül, ebben a vadonban. Ki tudja mi leselkedik rád! - folytatta a fiú játékos hanghordozással leplezve komolyságát.

- Megmondom mi: egy zajos alak, aki elrontja a csend dallamait! - vágott vissza a lány. Ezúttal felemelte a tekintetét. Egy intelligens barna szempár meredt rá. Jobban mondva kettő, mert az övé is tükröződött a fiú szemében - Most, ha csendben maradsz! - szólította fel - Figyelj csak! Hunyd be a szemed! - és felállt, magával húzva a fiút is. Ott álltak csukott szemmel, és az a félelemmel vegyes izgalom fogta el őket, amit egy látó érez, amikor becsukja a szemét, mintha elvesztené világát. Megszédültek, de nem estek bele a tóba.

 - Hallgasd csak! - duruzsolta a lány - A békák mintha koncertet adnának a nádasban. Valójában csak egymást figyelmeztetik a veszélyre. Hallod, egy kacsa lopakodik feléjük, de ők okosabbak. Nem gondoltad volna, ugye? A fák ágai között szellő jár-kel, és az ujjaival simít végig az ágakon és leveleken. Na és ez a zaj? Egy mókus. Tobozt zörget, magokat keres. Így, máris sokkal jobb! Végre csendben vagy. Most pedig ha nagyon figyelsz meghallhatod a tenger morajlását, ahol a sziklának csapódnak a hullámok! Most már kinyithatod! - fejezte be. Körbenézett, valóban minden úgy, ahogy mondta. Elégedetten mosolygott. Egyre jobban megy neki. Majd amint a fiú is magához tért hirtelen mozdulattal mellkason taszította, így az hangos csobbanással a tóban landolt. Ő pedig nevetve utána ugrott.

- Szép kis trükk, mondhatom. - nevetett vizet köpködve a fiú. A lány lába után nyúlt, hogy megleckéztesse, de ő kicsúszott és két erős tempóval máris méterekkel odébb járt. A fiú elnézte ahogy úszik. Haja hullámozva követte kecses testének mozgását. Elbűvölő látvány volt. Amikor felbukkant már a tó másik oldalán járt. Kifúja a vizet az arcából és kihívó pillantással méregette társát. 

- Most én jövök! - felelte a pillantásra - az én területemre megyünk. Mutatok neked valamit. Lehet, hogy itt legyőztél, de ott nem fogsz.

A parton éppen csak megszárítkoztak és már indultak is a vadonba. A sűrű bozótos tüskés volt, a szúrós aljnövényzet és a hegyes kövek szúrták csupasz lábukat, de a fiú ismerte az utat. Az ösvény keskeny volt, szinte láthatatlan, mégsem tértek le róla. Néha felszállt léptükre egy zajos páva, vagy átszaladt előttük egy mókus, de nyoma sem volt a félelemre való oknak, amit a fiú említett. De hát az igazi vadállatok is éjszaka portyáznak. Csendesen haladtak, a lány nagy izgalommal követte "vezetőjét". Hova vezeti, nem is sejtette, de megkérdezni sem akarta. Csak a buta fruskák csevegnek és kérdeznek folyton, ő pedig nem volt az. Inkább elképzelte, hogy egyszer csak egy medvebarlanghoz érkeznek. Ott szunyókál békésen a bestia, de a léptük zajára felriad. Felbőszülten utánuk veti magát, menekülni kell. Futnak, futnak, a medve a nyomukban, ők pedig sebesültek. A fenyőágak felsértik a bőrüket, meg-megbotlanak, elesnek, de nem állnak meg. Elérik a sziget végét. Előttük a végtelen, sós tenger, mögöttük a medve. Még szerencse, hogy a farkasok, oroszlánok és szarvasok csak a szárazföldön garázdálkodnak - gondolja a lány.

- Itt is vagyunk! - szólal meg a fiú, mielőtt még ki tudta volna találni zseniális menekülő útját a lány. Kicsit meg is lepődik, megbotlik és előrezuhan. A fiú a hirtelen hátára nehezedő súly hatására előrebukik és térdre huppan. 

- Ennyire meglepett a látvány? - kérdezte nevetve a fiú miközben feltápászkodtak és leporolták magukat. Végre a lány is megpillantja úti céljukat. Az épület fenséges látvány a ráboruló fák között. A szűrt fényben egészem túlviláginak tűnik. Egy letűnt civilizáció nyoma, égbetörő oszlopaival, elegáns, mozgalmas faragványaival.

- Ez gyönyörű! - kiáltotta a lány meglepetten. A fiú elégedetten mosolygott. A régi templom valóban lenyűgöző volt. Udvarában botanikus kert egzotikus virágokkal, folyosói hűvösek, menedéket nyújtanak a forró nyári nap elől. Mindent az az ősi lélek járt át, ami miatt megigéz mindenkit az ilyen épület. Nem is meglepő, hiszen egykor Isten házának nevezték ezt a helyet. Hatalmas tölgyfa kapuján már megkoptak a faragványok, de még így is látszottak a túlvilági alakok. A lány végigsimította, ujjait végig futtatta a barázdákon megigézve, majd nekiveselkedett, hogy belökje.

- Így nem léphetsz be! - figyelmeztette a fiú.

- Igaz is, majd' elfelejtettem! - mondta a lány, és levette válláról a hátizsákját. Pántos bőrszandál, szoknya és póló került elő belőle. Ahogy belebújt a még mindig vizes bikinije nyomokat hagyott rajta. A fiú is elővette a ruháját és felhúzta. Így már mindketten illendően, beléptek.

- Bencés kolostor volt, a 12. századból. Ferenc József alakíttatta át 1859-ben, amikor megvette a szigetet.

Az épület belülről még csodásabb volt, mint kívülről. A lányt teljesen elvarázsolta, a régi kövek szép megmunkálása, a templom időt állása. Miután bebarangolták az épületet a fiú így szólt:

- Indulnunk kell, a  csapat többi tagja már biztos a kompnál várakozik.

- Minden turistát így szórakoztatsz? - élcelődött a lány.

- Nem, csak azokat akik érdemesek rá. De jó kaland volt, nem? Én élveztem. - mosolyodott el.

- De, azt hiszem. - felelte ábrándozva a lány, visszagondolva a nap élményeire.

- Ha visszaérünk a városba lejár a munkaidőm. Már nem leszek a csoport idegenvezetője. Akkor megihatnánk valamit.

- Talán. -felelte a lány huncut mosollyal, és előreszaladt. Pedig már nem volt kislány,a  21-et is betöltötte. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fiú se volt annyira fiú, inkább férfi. Úgy 25 éves lehetett.

A haza út kész szenvedés volt a fiúnak. A lány bolond játékot játszott vele. Bárhányszor hitte azt, hogy végre elérte, beszélhet hozzá, eltűnt. Fel-felvillant a turisták között, rámosolygott a fiúra, aztán el is tűnt. Az idegenvezető egészen kifáradt mire hazaértek. Csalódott volt. Megvárta míg mindenki leszáll, de nem pillantotta meg a lányt. Elköszönt a hajós kapitánytól, és lehajtott fejjel lesétált a partra.

- Nos, mi is lesz azzal az itallal? - csendült fel egy ismerős hang. A lány ott állt a móló végében. A fiú arca felragyogott.

- Mire vársz még? - kérdezte a lánytól - Allons-y! Az űrhajómat otthon hagytam ugyan, de megtudom mutatni hogy végezték ki Robert fattyait!

A lány értetlenül nézett a fiúra, majd hirtelen a pólójára pillantott. Igen, az "Allons-y!-s Doctor Who-s póló". Elvigyorodott, majd belekarolt a fiúba és elindultak a város felé.

* Megjegyzés: Allons-y! - francia kifejezés, azt jelenti "Indulás!"