Az Eszterházyak nyomában: Vártúra

Minden kastély mesebeli. A toronyszobában ott várakozik a hercegnő, a titkos ajtó mögött intrikák ülnek. A portréknak szeme, a falaknak füle van. Történetek és mondák lappangnak a könyvtárban, szerelmek lehelete az istálló rejtett zugaiban. Mesélnek a falak, a bútorok, festmények és ablakok. Egy kastély maga a tündérmese. Hercegnő lehetsz, ha csak néhány órára is, s a szalonban előbukkan a herceg, hogy karját nyújtva eme utazáson végigvezessen. 

 Fertőd:

Eszterházy-kastély, Fertőd

Az óriási kovácsoltvas kapunk belépve ugyanaz az érzés fog el, mint mindig, ha kastélyt látok. Megszeppenek és elámulok a hatalmasságán és eleganciáján. Már a park is vakító, centire nyírt pázsit, színes virágok, antik szobrok és szökőkutak szolgálnak az újonnan érkezők lenyűgözésére. Belépve az épületbe csak fokozódik az ámulatom. A legszebb barokk díszítések kacskaringóznak a hófehér falakon. Elragadtatásomban több mint száz fotót készítettem. Minden apró részletet meg akartam örökíteni a kedvenc barokk kastélyomról. Egy sarkot, tollat, bilit, csészéket. Más szobákban a falakat életnagyságú, szigorú portrék borítják. Az Eszterházy család tagjai, a története elevenedik meg. A zeneteremben láthatatlan vonós négyes „idézett” Haydn-től, a művészről elnevezett teremben azonban nem csendül fel dal az óriási versenyzongorán. A legfontosabb vendég, Mária Terézia portréja is helyet kap a családi képtárban. Megtudjuk, hogy tiszteletére tűzijátékot is tartottak: az elsőt Magyarországon. Hitetlenkedve hallom, hogy a herceg ülve aludt, mivel a fekvő póz a halál szimbóluma, és ajándékot kellett küldenie a felségének, ha együtt akarta vele tölteni az éjszakát. A hölgy erre párnája visszaküldésével válaszolhatott. Fürdeni csak évente 5-6 alkalommal fürödtek, mert féltek a víztől. Egy tükrük is volt, amiről azt tartották, hogy ha belenéz, az ember rögtön megszépül. A kastély felvirágzását a pompakedvelő néven emlegetett Eszterházy Miklósnak köszönheti, aki a mindössze hatvan szobás kis vadászkastélyból megépítette a mai, százhuszonhét szobás épületet. Egyik legelhíresültebb mondása szerint ostobaság semmit sem tenni, csak, azért mert nem tehetünk meg mindent. Miklós nem is tétlenkedett, a külföldön tanult férfi szenvedélyesen gyűjtötte a műkincseket, gyönyörű festményekkel díszítette a kastély falait, és Haydn-t is meghívta udvari karmesternek. Halála után azonban a fertődi kastély végleg elcsendesült. Már a parkja sem akkora, mint régen, így gyalogszerrel is könnyen bebarangolható, de szép időben még mindig látni a középső ösvényről a szomszédos falu templomtornyát.

Fraknó vára:

Fraknó vára/Forchtenstein, Ausztria (forrás: wikipedia)

A festői helyen megbúvó erőd igazán Ausztriát idézi. Erős falai láttán nem csodálkozik el senki, hogy soha nem vette be idegen haderő.  A várban (majdnem) a herceg vár, még ha nem is szőke, de az idegenvezetés után már elég meggyőzőnek találom. A főkapun belépve egy krokodil meresztgeti ránk szemeit a fejünk fölül, megtudjuk, hogy az idén 303 éves állat védelmi célokat szolgált, azért is van keletnek tájolva, hogy a korszak legnagyobb fenyegetését jelentő török hadak elől védelmet nyújtson. A belső udvaron Eszterházy Pál lovas szobra áll. Bár ilyet csak a királyoknak állítottak, az illető úriember mégis rendelkezik, egyel, amit maga állíttatott. Nemes egyszerűséggel azt gondolta, hogy megérdemli, hogy efféle megtiszteltetésben legyen része. Az Eszterházy „raktárban” találhatunk fűt és fát, sőt még egy ütött-kopott sárkányt is. De az idegenvezető elárulja, hogy valójában egy mumifikált vidra, szárnyak vannak rávárva. Kis kínai porcelán, fésű elefántcsontból, és a legkülönfélébb relikviák pihennek a kincstárban. Harry Potterbe illő kellék is ül a vitrinben, egyenesen egy kecske gyomrából: valódi bezoár kő. Belegondolni is szörnyű, hogy az italaikba rakták méregtelenítés céljából. Utolsó állomásként az irattárba érünk, ahol megtudjuk, hogy nem csak vidámságból áll az itt dolgozók élete. Bizony bizony, néha meg kell számozniuk az iratok oldalait, teljes védőfelszerelésben. Előfordult már, hogy egyikük rég elfeledett betegséget kapott el a dokumentumok lapjairól. Szerencsére némi kórházi kúra után makkegészséges lett.

A várban már a herceg nővére vezet körbe, ahol egy teljes ezredre való felszerelés van vitrin mögé dugva. Bepillantást nyerünk a konyhába, ahol megremegünk egy korabeli füstjelző berendezésen. A dalos madár kalitkája ma már üres, nem énekel, és nem hallgat el, ha mérgező a levegő. Itt azt is megtudjuk, hogy vizet inni sem mertek, egy háromszáz fős társaság könnyű szerrel elfogyasztott hétszáz liter bort. Azután jót nevettünk egy sor disznólábon a tábori sátrak között.

Az ősgalériában a számtalan családi portré között egy igazi különlegességgel is találkozunk. Nevezetesen III. Vlad tepesttel, azaz Drakulával. Eszterházy Miklós nádor rendelte meg a család őstörténetének elkészítését, és mint akkoriban olyan sokan, nagyszerű ötletnek találta, hogy legendás alakokkal töltse ki a hiányzó lyukakat. Így került a felmenők közé a vámpírgróf, sőt még Attila, hun király is.

Eszterházy-kastély, Eisenstadt (Kismarton), Ausztria

A Fraknóban szerzett információk után Eisenstadtba látogatunk, ahol egy még a fertődinél is nagyobb, barokk kastély pöffeszkedik a város központjában. Azonnal beszaladnék a kapuján, de már későn érkezünk.  De felkerült a listámra, és ha most csak kívülről is, de hamarosan egészen biztosan belülről is meglátogatom.

Mesterségek Ünnepe

"Négy varázslatos nap a Budai Várban – kavargó forgatag, a népművészet kitűnő mesterei, színpadi programok, népi játékok, gasztronómiai csábítások. Ez csak egy szelete mindannak, amelyet évről évre augusztus 20-a körül kínál a Népművészeti Egyesületek Szövetsége szervezésében az év várva várt nyári családi fesztiválja, a Mesterségek Ünnepe..."

Ezen szavakkal üdvözli a látogatókat a Mesterségek Ünnepe portálja. Nagy örömömre szolgált, hogy idén már második alkalommal, bár ezúttal nem fellépőként, hanem látogatóként eljöhettem és egy napot Budapesten töltöttem.

Aki ismer, tudja, hogy nagy rajongója vagyok a magyar népművészetnek. Ide s tova 10 éve néptáncolok, életem szerves részévé vált a népi kultúra, és igenis sértésnek veszem, amikor valaki azt mondja hogy ez nem más mint "hujuju és kettőt jobbra kettőt balra". Szerencsére sokan nem így gondolják, ezért is van létjogosultsága, és évről évre növekvő népszerűsége a Mesterségek Ünnepének. Élvezem, hogy olyan emberek vesznek körül, akiknek ugyanaz érték, mint nekem, és örömmel látom, hogy nagyon-nagyon sokan vannak. Egészen meglepett azonban amit a Palota színpadon láttam. Külföldi Magyar Fiatalok Találkozója címen olyan együttesek mutatkozhattak be a várban, akik bár nem itt élnek, mégis ápolják a magyar kultúrát. A műsor során argentin és Uruguay-i magyar néptáncegyüttesek is felléptek. Egészen lenyűgöző volt számomra, hogy arrafelé is így ropják a mezőségit, ilyen igényes viseletben, még ha saját zenekarral nem is rendelkeztek. Furcsa utána velük szembejönni, és hallani ahogy egymással spanyol nyelven beszélgetnek.

Nagy örömömre egy különleges baráttal is találkozhattam, aki kicsit körbevezetett, így nem csak a rendezvényt, hanem a várat is megcsodálhattam. Ezúton is nagyon köszönöm, élmény volt. Nem is én lennék, ha nem fényképezőgéppel a nyakamban töltöttem volna ezt a napot, így szerencsére mindent megmutathatok nektek.

Üdvözlet Királyvárból! - avagy egy nyaralás a sorozatbolondoknak

Ide s tova egy hónapja, hogy megkezdtem a nyári utazásaimat. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen azóta alig voltam itthon, unatkozni nem volt időm, és gyönyörű helyeken jártam. Az első utam Horvátországba vezetett (amiről olvashattok bővebben a Minerván is), a méltán híres Dubrovnik városába. Már évek óta szerettem volna ellátogatni a legdélebbi horvát turistaparadicsomba, és csak kapóra jött az HBO Trónok harca sorozata. Aki ismer, tudja, hogy nagy rajongója vagyok A tűz és a jég dalá-nak, és a televíziós változatát sem vetem meg, hát teljes volt a boldogság, amikor sikerült meggyőznöm a családomat, hogy idén oda menjünk (ami, könnyebb volt, mint hittem, de hát hiába, ők is rajongók). Némi előzetes utánaolvasás után már úgy tettem be a lábam a város falai közé, hogy tudtam mit akarok látni, mit hol forgattak, és milyen szögből kell fotókat készíteni.

Hogyan vegyél észre egy Trónok harca rajongót Dubrovnikban?

A hasonlóság már azonnal feltűnik. A város látképe egészen olyan, mintha valóban Királyvárba csöppentünk volna. Elég csak összehasonlítani azt a képet, amin Shae új városára tekint egy látképpel a Minceta toronyból. A templomok kupoláit könnyű kiszúrni mindkét képen, bár a háttér némi számítógépes utómunkán esett át. Hát nem gyönyörű?

Megéri kifizetni a falra 90 kunás belépőt, mert innen az egész várost belátni, és a jegyünk érvényes a kicsit kijjebb eső Szent Lőrinc erődbe is, ami Trónok harca rajongóknak szintén kötelező!
Az erőd neve talán nem mond nekünk túl sokat, de ha Vörös torony megnevezéssel illetem máris beugrik minden rajongónak. A Királyvár központjában levő erődítménynek  rengeteg szerepe van, és nagyon sok jelenetben láthatjuk.
 Innen indítják például útnak Myrcellát.

Nekünk sajnos csak ilyen kis kenuk jutottak.

Sőt, ugyanitt történik a Robert fattyai ellen indított razzia egyik jelenete, amikor egyiküket megfojtják ebben a kis öbölben az erőd előtt. Most ezekben a kis lukakban a kenukat tárolták, amivel a nyaralók kedvükre "bejárhatták" a környéket borsos áron.

Azért így egy kicsit vidámabb.

A kedvenc helyem is itt van, amin leghőbb vágyam volt fotót készíteni, de sajnos nem jártam sikerrel. Ez az a kis móló, ahol Sansa és Shae ülnek a harmadik évadban, amikor Kisujj meglátogatja őket. Érthetetlen módon azonban reggeltől estig ebben a koszos kis öbölben akart minden turista fürdeni, ezért sose volt üres. Azért készítettem egy képet róla így is.

De Dubrovnik nem csak Királyvár, hanem a Keskeny tenger másik oldalára is ellátogathatunk ha kihajózunk a közeli Lokrum szigetre. A lélegzetelállító bencés kolostor kerengője Qarth városát tárja elénk, már csak azt várjuk melyik oszlop mögül ugrik elő Daenerys vagy a boszorkánymester. Az olívaültetvényen tett séta is idézhet emlékeket, de az egész sziget hangulata varázslatos a köztünk járkáló pávákkal.

Sőt, még csak az óvárosból se kell kijönnünk, ha máshová kívánunk kalandozni Westeroson. A Városfalon való séta alatt kiteljesedik Királyvár látképe, már tényleg azt várjuk, hogy mikor tűnnek fel az oroszlános lobogók, vagy mikor botlunk néhány aranyköpenyesbe. Utunk során egy ponton azonban - név szerint a Minceta toronynál - máris Qarthba csöppenünk. A Halhatatlanok házának falát könnyű felismerni.

Szerencsére én nem tűntem el amikor körbejártam.

Sajnos nekem kimaradt, de ha erre jártok, mindenképpen nézzétek meg a közeli Tresno arborétumot, ami szintén forgatási helyszín, és amúgy is gyönyörű. Képeket nézhettek Mayánál.
Bár több helyszínt nem tudok felmutatni, azért igyekeztem mindenben megtalálni az utalásokat.

Még a lámpaoszlopok is  oroszlánosak voltak.

Itt bizony egy Lannister lakik.

A telefontokom. Stark.

 Dubrovnik varázslatos, nem hiába mondta Peter Dinklage (Tyrion) a San Diego Comic Con-on, hogy ez az egyik kedvenc városa. Lenyűgöző, lélegzetelállító nem csak trónok harcásoknak. Ha más szemszögből érdekel a város kattints ide, hogy elolvasd a beszámolómat.