„Szingli vagyok, mert
az összes valamire való férfi csak a könyvekben szerepel!”
(szabadfordítás)
Bevallom, az Austenland egy olyan
limonádé, amibe teljesen, őszintén, széles mosollyal az arcomon – azaz menthetetlenül
beleszerettem. Austen rajongóként rengeteg öniróniával tudtam olvasni, és nem
egyszer húzódott mosolyra a szám. A vonaton. Hazafelé. A négyes ülésen.
A harminchárom éves, amerikai
Jane Hayes majdnem mindennel büszkélkedhet, amire csak szüksége lehet az
életben. Van munkája, ráadásul diploma után a szakmájában helyezkedett el,
lakása Manhattan-ben… csak egy valami hiányzik, a férfi az oldaláról, a saját,
külön bejáratú Mr. Darcy-ja. Erről pedig
a 16 éves kora óta Austen világán szocializálódott lány Büszkeség és balítélet
iránti rajongása tehet. A DVD az 1995-ös BBC-s verzióról (igen, a Colin Firth-ösről)
pedig mint árulkodó bűnjel, van elrejtve a szobanövény mögött. Mikor nénikéje,
Carolyn meghal egy három hetes angliai nyaralást hagy Jane-re egy bizonyos
Pembrook Park nevű helyen, ahol a látogató Austen világába csöppenve bálokon
vehet részt, úrhölgyhöz méltó szórakozásban lehet része, sőt, még a szerelem is
rátalálhat, a kastély színész-Mr Darcy-jai között.
Jane ugyan eleinte szkeptikusan
áll a dologhoz, de némi hezitálás után belevág a kalandba, hogy ezzel az
élménnyel együtt végre megszabadulhasson a lánykora óta kísérő bolondságától.
Persze ahogy ez lenni szokott, a főhősnőre rátalál az igazi szerelem, és
boldogan élnek, míg meg nem halnak párjával.
A történet nagyszerűsége nem csak
az igazi Austen-rajongó számára értékelhető (bár kétségtelen, hogy Hale
célközönségét elsősorban ők, mi tesszük
ki) hanem minden lány talál benne valamit, amin igazán nevetni tud. Legyen az
Jane tragikus szerelmi élete (korábbi „pasijainak” sorát minden fejezet előtt,
részletekben olvashatjuk), a birtok másik vendégének, Miss Elizabeth
Charmingnak már-már vulgárisan nevetséges karaktere, vagy Theodore/Martin, a
kertész mókás epizódjeleneteinek egyike. Huszonegyedik századi nőként nagyon is
egyet tudunk érteni a ruházkodással kapcsolatos, apró megjegyzésekkel és Jane
mobiltelefonhoz való ragaszkodásával.
A szereplők kellően bájosak és
helyenként egészen austeniek, ahogy Jane kommentárjai is felhívják rá az olvasó
figyelmét. A rezidens Mr Darcy kellőképp búskomor, karót nyelt, és még táncolni
sem szeret, sőt, megvan a bohókás, érzelmes Lydia Bennet vagy éppen Marianne
Dashwood párja. Hogyan is feledkezhetnénk meg a klasszikus, sose higgy a
látszatnak, nem ő az igazi motívumról.
A könyv erőssége kétségtelenül az
enyhén élcelődő, rendkívül finom irónia, ami az Austen-rajongó Janet és az
austeni ideált támadja.
Forgattak belőle filmet is, ami
ugyan több ponton eltér elődjétől, de legalább olyan szórakoztató, ami a remek
színészgárdának és a fantasztikus látványvilágnak egyaránt köszönhető.
Könnyed, szórakoztató műről van
szó, ami feldobhatja a borús őszi napjainkat, de aki mélyen szántó,
gondolatébresztő műre vár, ne az Austenland-et nyissa ki. Mindenképpen ajánlom
Austen-rajongóknak, bolondságra, kikapcsolódásra vágyó lányoknak. Lehet, hogy
még nem talált rád a szerelem, de a könyv elolvasása után talán feltámad benned
a remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése