Karácsony - részletek

Kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt minden kedves olvasómnak!

 Bár saját írással nem tudok jelentkezni, ezúton is szeretnék kellemes ünnepeket kívánni. Úgy döntöttem ezt a rövid szünetet teljes egészében a pihenésre fordítom, mivel az elmúlt hetekben rettenetesen sok munkám volt, olyannyira, hogy már a szervezetem is panaszkodni kezdett. Ha van egy kis kedvetek és időtök, akkor olvassátok el az egyik kedvenc karácsonyi mesémet, Charles Dickens Karácsonyi énekét.

Találkoznuk 2013-ban, amikor is új lelkesedéssel vetem magam bele az írásba. Jó pihenést, egyetek sok bejglit, legyetek a szeretteitekkel, és búcsúztassátok kedvetekre valóan a 2012-es évet.

Fagyok

A takarítók éjszakára kikapcsolták a fűtést és a terem valóságos jégveremmé vált. "Tundra éghajlat uralkodik", hogy egy osztálytársam szavait idézzem.

John Locke nekem mindig is Locke marad,  ilyen szépen, fonetikusan, nem pedig "Lák". Filozófia óra, igen, eltaláltad. A tabula rasa-s fickó.  Az ember elméje születésekor nem tartalmaz semmiféle veleszületett ideát (tudást). Minden ismeretünk a környezetünkből, nevelésből és tanulásból származik. Nyilván ez a leegyszerűsített definíció, számunkra kitalálva. Szóval írni kellett a pillanatról, hogy demonstráljuk az elméletet.

Ez az "üljünk az irodalom füzetre" egész jó kis ötlet volt. Melegebb, mint a szék. Eszembe se jut, hogy megbecsteleníteném, vagyis hát mégis, mert leírtam. Csak feláldozom az egészség oltárán. Ilyen kifejezés nincs. Vagyis, már van.
Vajon mi volt tegnap a "Tiltakozás a keretszámcsökkentés ellen" című hallgatói fórumon? Furcsa hallani, hogy lázadozik az egész ország. Bár részemről  így is sikerült  azt a kurzust kiválasztani, amire alapvetően kevés helyet hirdetnek, mert kevéssé fontos itthon. Talán, sőt biztos, én vagyok a meglehetősen romantikus lelkületű, de úgy érzem ez most tényleg valami fontos! Ahogy a diákok jelszavakat skandálnak, épületeket foglalnak el, és transzparensekkel vonulnak az utcára, hogy hallassák a hangjukat.
Szóval már a 7. hét tájékán meg van minden szervünk, tehát már születés előtt is tapasztalunk dolgokat. Ez felveti az abortusz jogosságával kapcsolatos kérdést. Rettentes tett megölni egy pici, ártatlan, védtelen lényt, ráadásul egy emberi életet kioltani.
- De még mindig jobb, mintha úgy szüli meg, hogy tudja, hogy nem lesz képes felnevelni...
Jó jó, de akkor is. Bár csak ne lennék ilyen szociálisan érzékeny. Néha a lelkem is lehetne fagyos, mint a hó odakint. Nem lenne szabad ilyen provokáló témákat az internetre felraknom.
Félre a filozófiát, a tüntetést, biológiát. Holnap nyelvtan dolgozat. Az írásbeli hozzászólás szabályai... Igen, nálam így néz ki egy filozófia óra.

Szeretetünnep

December van. Szikrázó, hófehér, meleg, mézeskalácsízű, fenyőillatú december. Az év utolsó, és egyben legcsodálatosabb hónapja. Ünnepek kifogyhatatlan tárháza. A megtestesült varázslat.

Ahogy hazafelé ballagok, vállamat az iskolatáska súlya húzza. Már csak három hét. Három pokolian kemény és fárasztó hét. De már "karácsony hangulatom" van, még akkor is, ha a beton csontszáraz és az égen csüngő súlyos, szürke fellegek csak esőt ígérnek. Előttem egy nagymama vezeti két-három éves unokáját. A pici, rózsaszín, bolyhos mellénye láttán mosolyra fakadok. Engem bezzeg milyen hangos, pukkadozó röhögés fogadna, ha ilyenbe jelennék meg. Bár sose vágytam ilyenre, nem is tudom miért jutott ez az eszembe. Ellenben van olyan ismerősöm, aki egészen biztosan lelkesedne a jelenségért. Egy autó áll be a parkolóba, és egy fiatal, enyhén borostás férfi száll ki belőle. Kedves, mosolygó kék szeme van. Hóna alatt megragadja az ott várakozó kislányt és a magasba emeli. Apa és lánya ragyogó tekintetei még közelebb hozzák a karácsonyt. A belőlük sugárzó boldogság és szeretet átmelengeti a szívemet. Most belegondolva rettentő közhelyesen hangzik, de tényleg megtörtént velem. Megyek tovább a panelek között, a családi, idilli jelenetet magam mögött hagyva. Egyszer csak fülsiketítő hangok találják el a dobhártyámat. Az egyik lakásból szűrődik ki a  nő hangja, ahogy veszekedik valakivel. Pontos szavakat nem tudok kivenni, csak hogy a hangja éles, tőrként hasít a lelkembe. "Hogy te mekkora barom vagy!" Értek meg egy részletet a szitkok záporából. Fájdalmasan elszomorító, hogy a karácsony ilyen közelségében sem tudnak szeretettel gondolni egymásra az emberek.

Én szeretem őket. Szeretek sodródni köztük és figyelni őket. Annyian vagyunk, olyan különbözőek és olyan rémes tetteket hajtottunk már végre. De mindeközben - én azt hiszem - mindannyian csak szeretetre vágyunk.