Veronica Roth: A beavatott

#1 New York Times Bestseller, milliós eladások, 2011 legjobb ifjúsági regénye, hollywoodi szuper produckió. Csak néhány szó, de már teljes történetet mesél el Veronica Roth első művéről, a Divergent trilógia első kötetéről.

Talán visszanézve azt mondják majd a 2000-es évek elejéről, hogy a középkori fantasyk, elcsépelt vámpírregények és silány disztópiák időszaka. Napról napra szembesülünk a problémával, hogy az emberek – és főleg a fiatalok – körében az olvasás letűnőben van. Talán ezzel próbálják meg felvenni a harcot a sorozatgyártású ponyvaregények, akik lassan átvették az irodalomban a főszerepet. A 25 éves Roth is a grabancánál ragadja meg a rohanó XXI. századi társadalmat, és A bevatottal olyan tesz le az asztalra, ami minden égbekiáltó hibája ellenére szórakoztató és fiatalok millióit ösztönözheti olvasásra.

Beatrice (Tris) Prior Chicagoban él szüleivel és testvérével, Calebbel. A város, ahogy ők csak emlegetik, talán az egyetlen hely, ami megmaradt egy, az emberiséget tizedelő háború után. A kerítéssel körbe vett város vezetői azt tanítják, a háború kirobbanásának oka az emberi természetben keresendő, ezért olyan társadalmat hoznak létre, ahol nincs szükség az egyéniségekre. Öt csoportra, a Bátrakra, Barátságosakra, Műveltekre, Őszintékre és Önfeláldozókra bontják a lakosságot, ahol különféle törvények írják elő életüket. A jövő azoké, akik tudják hova tartoznak, mondja Jeanine Matthews, a Műveltek vezetője. Beatrice világ életében az Önfeláldozók között tengette napjait, mégsem látja magában az efféle képességet, és irigykedve nézni bátyját, akinek az önzetlenség olyan természetes, mint a levegővétel. Végül eljön a teszt napja, amikor minden 16 éves egy szimuláció segítségével tudja meg, hogy hova tartozik, hogy azután ennek tudatában döntsön a szekció mellett. Beatrice-on azonban nem fog a teszt. Egyformán mutat olyan tulajdonságokat, ami alapján lehetne a Bátrak, Műveltek és Önfeláldozók közé sorolni. Ezt elfajzottnak (divergent) nevezik, és üldözik őket, mert bomlasztják a rendszert. Főhősnőnk ugyan rettegve, hogy fény derül titkára, mégis a Bátrakat választja, azokat az embereket, akiket mindig is csodált. De ahhoz, hogy a csoport teljes értékű tagjává váljon, előbb túl kell élnie a beavatást, ami durvább, mint egy egyetemi gólyatábor: az alkoholizálás helyett fegyverforgatást, szabadkézi harcot tanulnak, és mentális próbákat kell kiállniuk, Az pedig, aki nem megy át, csatlakozhat a csoportnélküli hajléktalanokhoz, ha nem ölik meg álmában a vége előtt. Egy ifjúsági regény nem az igazi szerelmi szál nélkül, így itt is nyomon követhetjük (immár) Tris és kissé szadista, de misztikusan vonzó kiképzőtisztje, Négyes közti bimbózó románcot.

A regény megjelenése óta számos jó kritikát kapott, és persze negatívat is, hiszen a siker sosem jár egyedül. Elolvasva azonban nem tudunk elsiklani az Éhezők viadalát idéző hasonlóságok felett. Bár a történet nem, de az alapkoncepció kísértetiesen hasonlít. Az is a rosszmájúak malmára hajtja a vizet, hogy Tris szemszögéből látjuk az eseményeket, csak úgy, mint az Éhezők viadalában Katnisséből.

Roth nem szépirodalmi megfogalmazásokkal, hanem pörgős cselekményével szippantja be az olvasót, bár néha megcsillannak az irodalom igazgyöngyei is, mint például személyes kedvencem, a Bátrak alaptörvényéből származó mondat. „Hiszünk a mindennapi bátor tettekben, amikor az emberek kiállnak egymásért.” Főhőse, Tris kellőképpen esetlen, és szórakoztató látni, hogy korábbi kasztjának szokásait leveti lassacskán, és egy igazi lázadó, Bátrakhoz illő személyiséggé válik. Ugyanúgy csetlik-botlik a titokzatos, felnőttes Négyes előtt, mint bármely más tinédzser bálványa láttán. Valóban, Négyes az olvasó számára is az egyik legizgalmasabb karakter. Nehéz eldönteni, hogy az angyalok vagy a démonok oldalán áll, és zordon természete sötét titkokat is rejt.

A könyv felveti azokat az etikai, filozófiai és politikai kérdéseket is, amik jelentősen formálják a fiatalok világnézetét és igazságérzetét. Zsarnok kormány, az emberek befolyásolása, az egyéniség elnyomása mind-mind fontos kérdések a műben, amik Trist is izgatják.

Ami engem zavart, hogy a grandiózus koncepció, az új világ kidolgozása vázlatos. Míg Tolkien, Rowling, Martin, de még Collins is sokkal részletesebb, mérnöki precízséggel megtervezett alapra helyezi történetét, addig Roth csak irányelveket ad, számtalan a megválaszolatlan kérdés. Az olvasónak egészen a trilógia utolsó kötetéig kell várnia, hogy fény derüljön a piszkos igazságra.

Első könyvesként egyáltalán nem rossz, és minden hatásvadász klisé csak hozzásegíti egy dollármilliókat érő villa megvásárlásához. Hamar elkeltek a jogok a kasszasiker filmhez is, ami a nyitóhétvégén 56 millió dollárt hozott a házhoz. Ezek után biztos, hogy nagyobbnál-nagyobb kiadók fognak topogni az amerikai lány küszöbén. Évtizedek múltán irodalmi szempontból aligha fog valaki emlékezni rá, de nem mindig a legsikeresebbekből lesznek a nagy emberek.