Felhőnéző

A földön akarok feküdni

Veled, a műszálas pázsit tengerén

És nézni

Az eget, ahogy felhők úsznak át kékjén,

Absztrakt amőbaként

Nyári varázst idézve tündérmeseként.

Szabadon cikázva messze

Az égben, a felhők sűrű tengerén

Veled,

Szabadon páncélos lovag és királylányként,

Üres testünket hátrahagyva

Lelkünk száll, repül álmodozva.

Szeretném, ha örökké tartana

De nem Veled. Meseszerelem, szívem rablója:

Szabadság

Boldogság, egyedül a magányos tengeren

Álmaim bástyáinak óvó körében.