2014. június 15., vasárnap

Felhőnéző



A földön akarok feküdni
Veled, a műszálas pázsit tengerén
És nézni
Az eget, ahogy felhők úsznak át kékjén,
Absztrakt amőbaként
Nyári varázst idézve tündérmeseként.

Szabadon cikázva messze
Az égben, a felhők sűrű tengerén
Veled,
Szabadon páncélos lovag és királylányként,
Üres testünket hátrahagyva
Lelkünk száll, repül álmodozva.

Szeretném, ha örökké tartana
De nem Veled. Meseszerelem, szívem rablója:
Szabadság
Boldogság, egyedül a magányos tengeren
Álmaim bástyáinak óvó körében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése