Kétség sem fér hozzá, hogy a Harry Potter generációhoz tartozom.
Együtt nőttem fel Harryvel, Hermioneval és Ronnal, sőt eközben úgy éreztem én
is Roxfortban koptattam a padot. Emlékszem, az utolsó mozifilmet a barátaimmal néztem
meg, jó másfél héttel a premiert követően, mert akkor táborozni voltunk. Amikor
130 perc elteltével kisétáltam a teremből ürességet éreztem. Egy korszak ért
véget, és nem tudtam a módját, hogyan lépjek tovább. Az életem része megszűnt
létezni és egy tátongó lyukat hagyott maga után. Az olvasóközönség azóta
felnőtt, és az írónő is megjelentetett egy nekik szóló regényt.
Későn érkezőként már csak a második kiadásra sikerült szert tennem, de
ez semmit nem von le számomra a mű értékéből. Rowling ezúttal a valóság egy
tökéletesen hétköznapi szegletébe, az édes kis angol városba, Pagfordba
kalauzol el minket. Itt minden tökéletesnek látszik: macskaköves főtér, a régi
apátság romjai a közelben, jó szomszédok, csupa boldog ember. A rend azonban
felborul, amikor mindenki szeretett Barry Fairbrotherje holtan rogyik össze a
huszadik házassági évfordulójának estéjén az ünnepi vacsora előtt. Hirtelen
eltávozása mindenkit megérint, hiszen alig volt negyven egynéhány éves, Pagford
szíve-lelke, az iskolai evezős csapat edzője és a legkritikusabb politikai
kérdés egyik szószólója. A legfontosabb támpillért húzták ki, így összedőlt a
gyönyörű, törékeny kártyavár. Barry a helyi tanács tagjaként átmeneti üresedést
hagy maga után, aminek betöltésére választásokat írnak ki.
„Pagford színleg maga az angol idill,
macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött háború
tombol: gazdagok háborúja a szegényekkel, kamaszoké a szülőkkel, feleségeké a
férjekkel, tanároké a tanítványokkal…” – írja a fülszöveg, és valóban, szép
lassan igazi háború robban ki. Halottról jót vagy semmit, de kiderül Barryről
is, hogy életében mégsem volt olyan tökéletes, mint amit a kirakatba rakott. A
pakisztáni házaspár lánya Sukhvinder szobája magányában borotvapengével
tompítja szíve fájdalmát, miközben anyja folyamatosan ostorozza az iskolában
rendszeresen piszkált, diszlexiás lányt. Simon Price válogatott szitokszavakkal
terrorizálja fiait, Colin és Tessa Wall képtelenek szót érteni örökbe fogadott
fiukkal, Stuarttal, annak ellenére, hogy a Winterdown iskola példaértékű
pedagógusai. Samantha Mollison már rég ráunt férjére, Miles szüleit pedig
képtelen elviselni, főleg édesanyját, Shirleyt. Kay Bawdennek az sem elég, hogy
Pagfordba költözött, Gavin Hughes nem mutatja be nyilvánosan, mint kedvesét.
„Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen
vagyunk.”
„Az ember nem viszolyoghat a
saját gyerekeitől, elvileg szeretnie kell őket, legyenek akármilyenek, akkor
is, ha mások, mint amilyennek az ember kívánná őket.”
„Ha a feje tetejére állítjuk az
összes készen kapott bölcsességet, akkor leljük meg az igazságot.”
Barry halála indítja el azt a lavinát is, ami a választásba torkollik.
A központi kérdés a Parlag, egy lecsúszott lakótelep hovatartozása, ami félúton
van a kisváros, és a közeli Yarvil között. Míg Howard Mollison egyszerűen csak
undorodik a Parlag drogos lakosaitól és a városra gyakorolt hatásáról, addig a
Parlagon élő Weedon család számára a túlélést jelentené, ha nem zárnák be a
Bellchapel drogaddiktológiai klinikát, hogy Terri le tudjon szokni, Krystalnak
pedig lehetőség a Pagfordhoz való tartozáshoz, hogy egyszer jobb életet
teremthessen magának. Colin Wall barátjának, Barry emlékének akar tisztelegni
azzal, hogy kiáll a Parlag megtartása mellett, amiért hajdan annyit fáradozott.
Eleinte óriási problémát okozott a szereplők mennyisége, csak a könyv
felénél sikerült végre mindenkit elhelyeznem a képzeletbeli térképemen. Az Átmeneti üresedésben ugyanis nincsen egyértelmű
főszereplő, talán ezzel is hangsúlyozva a történet mindennapiságát. A
szereplők, csak úgy, mint valódi emberek, saját történetük főszereplői: Andrew
Price számára a történet Gaia Bawdenről szól, akihez fogható lányt még soha
életébe nem látott, Kay Bawden számára a Gavinhez való ragaszkodásról, az
elkeseredett élettárskeresésről, hogy újra apát adjon lányának. Howard
Mollisonnak a Parlagtól, a lepukkant lakóteleptől való megszabadulástól, aminek
minden eddiginél nagyobb esélyét látja Barry eltávozásával. Krystal Weedonnak
pedig a túlélésről és szeretetről, amiből oly kevés jutott neki rövid élete
során.
Mostanra már tisztán látható, Rowling nem írt fantasztikus
felnőtt-mesét, hanem teljesen reális családregényt. A varázsa az apró dolgokban
rejlik. Abban, hogy képes ennyi, jól kidolgozott karaktert bemutatni, akiknek
egytől-egyik van múltja, félelmei, vágyai, jelleme és céljai, akiket nem esik
nehezünkre elképzelni, mert nem nagyszerű hősök, hanem hús-vér emberek, akikkel
nap, mint nap találkozunk. Erős társadalomkritikát fogalmaz meg, amivel néha
talán elveti a sulykot, például a lázadó és dühös tinédzserek Barry Fairbrother
Szelleme nevében írt, szüleiket leleplező üzenetekkel, illetve a mű végén
bekövetkező, tragikus fordulattal. Az Átmeneti üresedés lélegzik, van, és akár
a szomszédos faluban is megtörténhetne. A realisztikus emberábrázolás valódi
mintapéldánya a regény, az írónő rendkívüli emberismeretről tesz
tanúbizonyságot.
Mindenképp essék szó a stílusról, hiszen Rowling fantasztikusan tud mesélni,
nem véletlenül emlegetik egy lapon C.S. Lewissal vagy J.R.R. Tolkiennel.
Stílusa egyszerre ötvözi a hétköznapit a könnyed, ámde annál elegánsabb művészi
szépséggel. Szavai könnyű folyásúak, amik csak úgy sodorják az olvasót, aki
anélkül élvezheti a mesét, hogy egy pillanatra is kizökkenne. Az írónő külön
odafigyel a Parlag lakóinak slampos, hanyag nyelvhasználatára, a tinédzserek
szájába szleng szavakat ad, csak a káromkodás és a vulgáris kifejezés számának
égbeszökése zavaró.
Sokan mást vártak, és kételkedtek, hogy mi sülhet ki az Átmeneti
üresedésből, de az eladások száma és a kritikusok pozitív véleménye alapján
aligha mondhatjuk, hogy sikerét csak a Harry Potter fémjelzésnek köszönheti.
Jól felépített, izgalmas, fordulatos műről van szó, felnőtteknek. Egy szó mint
száz, (szinte) csak dicsérni tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése